Főoldal

 

 

 

Lakóhelyemről – Pécelről

Pécel egy Pest megyei kisváros. Közvetlenül Budapest keleti oldala melletti agglomerációs település. Városunk egykor középkori falvak összeolvadásából jött létre. Hogy egyes részterületei mikor alakultak ki, annak pontos idejét egyelőre nem tudjuk, mivel különféle korokból újabb és újabb régészeti leletek bukkannak elő. A város bel- és külterületein több neolit lelőhelyet ismerünk, ám egy 2015-ben talált őskori lelet még messzebbre tolta városunk történetét. Ugyanis egy gyapjas orrszarvú csontváza között csont dárdahegyet és kőpengéket találtak a  feltárást végző régészek. A megtalált tárgyak korát – és az itt élő “péceli” emberét-, 25 – 35 ezer évesre becsülik. Városunk folyamatos lakottságát egyelőre mégis a neolitikumtól számítjuk, ugyanis ezek az ősi nyomok eddig négy helyen is előbukkantak. Sőt a 19. században előkerült egyik rézkori leleteket még Péceli-kultúrának is elnevezték. E rézkori lelet időszakától kezdve szinte folyamatos a különféle réz-, bronz- és vaskori kultúrák előfordulása. Legnagyobb számban mégis a császárkorból származó leletek kerülnek elő (szarmatákat). Büszkélkedünk egy Várhegy nevű hellyel is, ahol több régészeti korból származó lelet került elő, de a földvár feltárása “várat” még magára .

Mint jeleztük, városunk több középkori falu összeolvadásából jött létre, ezt őrzi a neve, mely szláv elnevezésre utal: „öt falu”  jelentéssel.

Magam több évtizede kutatom a péceli ember nyomát, s találok hozzá újabb és újabb adatokat. Nemrégiben újabb lelőhelyet fedeztem fel, amely nagy valószínűséggel a Dusnok nevű Árpád-kori településünkkel azonos.

Legutóbbi időszaki helytörténeti kiállításon bemutathattam városunk történetét, melynek régészeti és helytörténeti anyaga nagyrészt a több évtizedes gyűjtésemből állt össze.

Sajnálatos,  a következő kiállítás helyszíne és időpontja bizonytalan, pedig olyan nagy mennyiségű régészeti és néprajzi anyag áll rendelkezésre (váci Tragor Múzeumban), amelyből egy rég áhított állandó kiállítás is megteremthető volna. Itt kell megemlítenem, hogy városunkban más értékes gyűjtemények is vannak (még!), amelyek jellegüknél fogva szintén egyediek. Meggyőződésem, ha megteremtődnének egy állandó péceli gyűjtemény elhelyezésének feltételei (pl.befogadó helyiség,épület) patrióta társaim is társulnának ahhoz.

Képeimből

Mint ismeretes, jobbára szépirodalom írásával foglalkozom, emellett néhány éve festek és rajzolok is. Ezekből mutatnék be néhány alkotásomat (a következő oldalakon is).

István
István, pasztell (25×35)

Önarckép
Önarckép,akril (50×40)
“Márványistállói” tárlatmegnyitó